Puszta Föld 가사

Hetvenkedve erejével, Tarjagos, bősz főurak, Rimákkal, föld szemetével, Honi méltóság így mulat. Igricekkel, regősökkel Övre ezüstös tükörrel, Külhonba forgott szakáccsal, Zeneszóval, muzsikával. Öregebbje bortól kába, Fiatalja asszonyt-hajtó, Birtoki mindnek országa, Senkinek fejet nem hajtó. Legnagyobb részt hadba se száll, Röhögé csak vérem kardot. ,,Király, mit főzött most: Övé, Vívja meg maga a harcot!" Fényes sereg állt fel mégis. Felállt, s magát sánccal zárta. Szekértábort láncra kötve, Győzelemre, vagy halálra. Erős tábor lett a veszte, Erős tábor, és széthúzás. Elmaradottakból új had kitelne, Így veszett vérbe az ország. Vérlángban a hajnal ködje, bíbor fénnyel kel a nap. Seregeknek út-erődje, honra rontó áradat. Az hadak színét találja vérbe fúlva pirkadat, Fuss, király, véled az országnak reménye, védd magad!