Téli Ének 가사

Jönnék, hogyha várnának, ha keserû- kínos vártának Keserû- kínos rabja nem lennék… Maradnék, hogyha hagynának, és tüze lépteim szárnyának Ellent nem állhatna az ég… Ha eljõ az éj, leszállok csendben, ajkam fagyba-, hóba dermedten súgja: Eljött újra a dermesztõ sötét. Õsi a kéj, de így van rendben, túl soká, s magam szenvedtem, s ismét lesz, Ki csendben lehunyja két szemét… Téli ének, árnyékok égnek Fáklyák az égnek, hamu mind már. Árnyékok égnek, holt- hideg fények Ha eljõ az út vége, hol talál? Jégvirágon járok én… Sûrû ködben, télben, erdõ rejtekén… De napsütésben újra élnék, lázban tart, s a Tavasz dala is felzeng majd!