JáNOS VITéZ کے بول

János vitéz lépked az utcán, egyedül van, mégse fél, keserü-szép csatákról mesél a háta mögött a szél. A sárkány szívébe döfte éles fegyverét, de érezte, hogy nem ölte még meg, ó, a fenevad szellemét. Az újságok mind megírták a gyözelmi híreket, János vitéz mégis tudta, hogy ö most még nem ülhet ünnepet. Hisz fekete vértöl mocskos a visszaszerzett drágaság, s férgektöl nyüzsög a város, a sötétség nem adta meg magát. János vitéz buszra száll, szemében éberség, a végsö halálos harc az úton valahol várja még. Felnéz a Citadellára, sötét az utca és a tér, de a homály lassan eloszlik, ahova lép, ahová csak elér