Vándordal کے بول

Olyan szép volt, s nagyon kedves Tõgye feszes, orra nedves De nem illatozik már a tehénlepény Az égi mezõn legel már szegény tehén Összerázta bennem a bablevest Megõrültem tõle, mire este lett De akkor is szerettem a Zetoromat Kimúlt szegény, s a bontóban rohad A vándor most a messzeségbe néz Hol a magasba száll vidáman sok-sok légy Arra talán kisebb kupacban áll a szar Mert amit maga mögött hagy, az csak gond, bú, könny és baj A babám is elhagyott engemet Mert jobban szerettem a traktort s a tehenemet Hitte õ, de ez nem volt igaz, sõt! Fejésnél, szántásnál is jobban szerettem õt! A vándor most a messzeségbe néz Hol a magasba száll vidáman sok-sok légy Arra talán kisebb kupacban áll a szar Mert amit maga mögött hagy, az csak gond, bú, könny és baj A vándor most a messzeségbe néz Hol a magasba száll vidáman sok-sok légy Arra talán kisebb kupacban áll a szar Mert amit maga mögött hagy, az csak gond, bú, könny és baj