Dadogva کے بول

Dadogva ne hagyj engem itt értõk között egyedül hát miféle világ ez milyen világ én a tied akarok lenni csak a tied neked nyújtani a bennem növõ nagy könyveket dadogva a boldogság fehér csúcsairól lehet csak igazán mélyre bukni vak zuhanással de meddig még talán túl sok volt a csend éhes akartam lenni s lám éhségem koldusoké a fények utcáin vándorlok néha de irdatlan kõtemplomban rebegõ emberek között hajtanám fejem a csendbe megint gyertyák vágyam is formátlan nehéz gyertyaként pislog egyre mélyebbrõl én hinni akarok vakká lenni, ki boldog méltóságom oltárodon isten legyél s én buzgó szolgád isten legyél s én világtalan szolgád ki a mennyekkel szemében pusztul errõl a földrõl.