Álom کے بول

Fénylett az hold, mikor szólt egy hang az éjben, halkan mesélt, szava könnyen szállt a szélben, átkarolt lágyan és eltűntünk az éjben. Hát jöjjön az álom, hol volt, hol nem volt az éjjel most csak rólunk szól. Bármerre jártunk, a táj szép, mint az éden, ültünk a holdon és úszkáltunk a fényben, két elhulló csillaggal labdáztunk az égen elszédít az álom, hol volt, hol nem volt az éjjel most csak rólunk szól. Az álom de szép volt, csak ránk várt az égbolt, a hajnal szele hív el engem, nem lát már a vén hold. A virágok unták, hogy állnak kinn a réten, pillangóvá váltak és elszálltak a szélben, a víz lágy csókot vált tűz szerelmével kár, hogy csak álom, hol volt, hol nem volt a hajnal már nem rólunk szól. Az álom de szép volt, csak ránk várt az égbolt, a hajnal szele hív el engem, nem lát már a vén hold.