Ataraxia کے بول

Éjjeli szellem kísértése Emlékek megidézője Az élet határát átlépni A halál arcát meglátni Egyedüléttel szembesülve Ébredés és végítélet Reszketés, zord félelem Mit a reggel fénye nem ijeszt el Átok ül most már minden réten Átkozottak a fák körülöttem Mérgezett víz élteti A megújult valóság gyökereit Végleg összefonódott képek Tépik szét a régi időket Az emlékek elhalványulnak Többé már ki nem szabadulnak Többé már ki nem szabadulnak Álommá alakult homályos árnyak Önmagam lettem a sírásó A régi világot elhantoló Kezdetét vette egy másik élet Ahol minden pillanat küzdelem Hallom a végső harangszót Nincs már többé visszaút Örökké bolyongok a kihalt tájban Keresem, aki ugyan azt látja A halott vidéket átható A mindent fenntartó álmodót A mindent fenntartó álmodót Aki nem az árnyak közül való A szavak végleg elcsitultak A kimondhatatlan uralma Szabja át a megdermedt tájat Névtelenül honol végig a lápon Maga mögött nevezi meg az eget A földre száműzi a fellegeket Lábnyomai az örök átok Ami eltaposta a valóságot Én hoztalak le ide Az élők közé vittelek Magadat tetted meg uralkodóvá S mindenki mást a szolgáddá Az arcodba nézek De fel már nem ismerlek Szemem előtt szürke homály A gondolat mindent átformált Megjött hát a megváltó A mindent átváltoztató A képzeteket elhozó Az örök létet átformáló Azt akartad, hogy végleg elvesszek Hogy a sötét útvesztődben keringjek De megtaláltam a nem várt kiutat Már nem raboskodom az uralmad alatt Szabadságomat ünneplem Bár még mindig szüntelenül kísértesz Eggyé váltunk már örökre De nincs már hatalmad felettem