Asztrálpor کے بول

Nézd, ez fény, vajon mit érlel Lénye mindent beragyog Lehetne tán maga az ember De lelke védtelen, s gyarló Hol van megírva Hogy nem létezik végzet? Egyszer majd, ha a fény kialszik És a valóság részt követel Feltûnik majd, milyen törékeny Volt az, mit világnak hittek A végtelen mindenben létezik Asztrálpor kavarog, örvénylik Épp mintha látnád, S mégsem találnád Így lett megírva, benne lebeg a végzet Épp ahogy teremthet, El is emészthet Éltet, emészthet Fényt ád, sötétbe tör Mint érzés vagy képzet Asztrálpor kavarog, testet ölt Fényt ád, sötétbe tör Kavarog - testet ölt Egyensúly, alapja létnek Részben, s egészben Az ellentétre épül minden Káosz, s harmónia egyben