Városi Világ کے بول

Nem olyan régen vidéken éltem, körülvett sok jó barát. Sose volt gondunk, boldogok voltunk, s ittuk apám jó borát. Bármilyen jó volt, űzött a hóbort, hogy városi ember legyek, de rosszul tettem, magányos lettem, s így múlnak az évek. Nyílik itt százszínű virág, más ez a városi világ, nem könnyű otthonra találni, de jó lenne egy régi barát! Míg otthon voltam, szerelmes voltam, nem tudtam, mi lesz velünk? Elmondta hányszor, biztatott százszor: hogy boldog lesz az életünk. Jó volt és szép is, elhagytam mégis, ő sem volt fontos nekem. Bármilyen szép itt, az elsőt, a régit én sose felejtem. Nyílik itt százszínű virág, más ez a városi világ, nem könnyű otthonra találni, de jó lenne egy régi barát! Nem is oly régen vidéken éltem, anyám volt a mindenem. Hiába tiltom, azért ő titkon, levélben pénzt küld nekem. Panasszal élve, papírra sírja, hogy hozzá hűtlen vagyok. Mennyire téved, hisz oly jó szívet máshol nem találok. Nyílhat itt százszínű virág, rossz ez a városi világ, nem könnyű otthonra találni, de jó lenne egy régi barát! Nyílhat itt százszínű virág, s ha rossz is a városi világ, könnyű lesz otthonra találni, megsegít majd egy igaz barát.