Nem Szoktunk کے بول

Zúg a fejem, semmi se tiszta Mindenki magából indul ki De ki tudja, hogy hova tér vissza Szeret a Lelked hazudni Kár, hogy nem király vagyok, hogy a fejedet vétethessem minden bûnömért Bort iszom, a sírom üres: Feltámadtam, vagy mi a fasz lehet? Bután, bambán bámulok A jókedvem az agyadra mehet Kár, hogy csak szolga vagyok, és a fejedet kell hogy vegyem minden bûnödért De Te is mehetsz még fejjel a falnak, mint a vakond a temetõben A tested kevés, többet akarnak A szellemidézõk félnek Tõled Nem szoktunk megbocsájtani Nem szoktunk, nem a mi ügyünk De nem szoktunk meghalni sem és mégis megdöglünk!