Letra de Szõkített nõ

Egyszer egy szõkített nõ Kifogott egy ebihalat A hideg nagyvárosban A hidak alatt A szívkirály fázott De nem beszélt Csak csodálkozott Hogy a földre ért És jó itt, mondta a riportban Kereste a nõt, hogy õt is bemondja Az meg állt szõkén a hidak alatt És csak nézte a többi ebihalat Mert itt a földön él És nem beszél velem sem Kitalálhatom, hogy mit csinál A háza nagy, a férje béka Puszilja persze, de nem király És most otthon ül, és Hallgatja míg sötét lesz Töri a sósat a tévéhez Lehet, hogy jó lett volna talán És most már elég, hogyha szól Egy szomorú szám Mert itt a földön él És nem beszél velem sem Kitalálhatom, hogy mit csinál A háza nagy, a férje béka Puszilja persze, de nem király