Letra de Kerti tükörben

Kerti tükörben Az utazás reményhomályú végtelen üressége lehetõségek hídjai mindenfelé utak az önfeltárás folyosói napfénnyel teltek Évszázadok forgása bennem gyarapodó bölcsõ néma anya ringat Most sekély tavak közt teremjek vagy kövek ágyán legyek király hányszor elindultam már pedig nem álltam meg soha! Látni a hajnalt dombok tompaságán hideg amikor világok pusztulnak a mély erdõben de lágy magot temet beléjük valami Szövetek szálain bukkanni saját nyomomra a szénben még ott a parázs melege és az örök jelen is a fakulásban és a nyárbatûnõ kerti tükörben.