Maganyos Angyal 가사

Tul gyorsan és tul koran talalt ra az élet, Adott, amit adhatott kevés jót és szépet. Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep, Hosszu évek multak igy, gyakran ra sem néztek. A hajnalok mar vartak ra, kibontott kócos hajjal, El nem mondott szavakkal, sok-sok rejtett vaggyal. Tudta jól, nem értették, soha nem szerették, Szive mélyén vak remény, de ha elment, nem keresték. Mint amikor a gyermekek sirnak, Ha éjjel rossz almot latnak, Belül ugy izzik a banat. Az emlékek csendben fajnak, Mint amikor sebektõl vérzel, De irgalmat nem kérsz mégsem. Belül ugy hordod a multat, Barmi volt nem tagadtad, Törött és tépett szarnnyal, maganyos angyal. Egy téli reggel indult el, hivtak a messzi fények, Nem hagyott itt semmi mast, csak néhany rossz fényképet. Mas vilag most, ahol él, mas szó és mas a fény, Tavasz, õsz, nyar vagy tél nélküle fuj itt a szél. Mint amikor a gyermekek sirnak, Ha éjjel rossz almot latnak, Belül ugy izzik a banat. Az emlékek csendben fajnak, Mint amikor sebektõl vérzel, De irgalmat nem kérsz mégsem. Belül ugy hordod a multat, Barmi volt nem tagadtad, Törött és tépett szarnnyal, maganyos angyal.