Gollam Dala 가사

Gollam: Most csendben fekszik az álnok Zsákos, Fullánk kardja az övben rejtve vár. Szegény árva fejünk most elviszi őket, A Toronyhoz, a halott mocsáron át. Sompolyogtunk, settenkedtünk, és éhesek vagyunk! Jaj, szegény kis Gollam, így hova jutunk? Hideg ujjak szorítják rossz gazda torkát… És újra miénk lesz, miénk lesz a Drágaszág! A lelkiismeret: Utunk nem tart örökké, és Gollam jó. Egyszer, mint minden hobbit… ó, halihó! Mezőn szalad, kék ég alatt, egyszer talán, Az eljövendő új nap hajnalán! Gollam: Szméagol! De nem teheti, hisz ígéret köti, De a Banya! Ó, a Banya majd megsegít. És a barlang mélyén majd holtan fekszik, A rút hobbitot eltemetik, falujában elfelejtik… Gollam: De csak csendben, tervünk legyen rejtve! Sompolygásunk véget ér. De csak halkan, s következő hajnal, Ó! jutalom jár mindenért.