Chemokalipszis 가사

Az éhes nap épp felkelőben, Véres ösztön reszket a bércen, Ébreszt a hajnal már régen vár, Dörren az ég, álmunk ha száll, Kezemben ostor s véres gyík fej, A megváltottak közt számomra nincs hely, Holt lelkek csillaga mellembe száll, Villan az ég, álmunk ha száll, Dért köp ránk a józan hajnal, Búcsúztat egy kínzó dal, Az apokalipszis angyala vár, Sikolt az ég, halál kaszál, Húsomba törte rothadt fogát, Fülembe sírta a törvény szavát, Bűzös ajka a számba lehelt, Nyelvembe harap, csókkal szentelt, Nevem a listán friss tintával, Békét kötök e gyűlölt világgal, Alattam roppan a szárazfa kérge, S az angyal fát dob máglyám tüzére, Lángból vetett ágyban, az angyal keze ráz, Embert gyűlölő hittel koronáz, Imára kulcsot kezünk, lelkünk s hitünk reszket, Eltévedt gyermekek lelkeire esket, Eltévedt, Gyermeked, Lelkére, Esket meg, Az angyal kincse az értelem, Ha millió lélek összeér, Gátakat szaggat a végtelen, Angyal, ember, s ördögvér, Imára kulcsolt kezünk, Lelkünk, s hitünk reszket, Eltévedt gyermekek, Lelkeire esket.