Fallen Leaves 가사

Az ősz átka mindent felemésztett A fák koronái a földön enyésznek Megsárgult, elhalt Lombok Arany tengerben várják a holnapot Várnak és várnak az örök magányra De a szél viszi őket az ismeretlen tájra Idegen földre és idegen tájra Nem jutnak el az örök halálba Némán hangtalanul Ködként foszlik szét ez az élet Mint az elszáradt levél Mely egy őszi estén Örökre a földre hull Betemet mint a frissen leesett hó Elrejtve és elfeledve Az ősz átka mindent elér Végtelen álmokat tép szét Az ébredést viszi magával Az örök homály birodalmába Fáklyát gyújt az elveszett világban Fényt visz az átkozott ingoványba Félelemtől reszket a csend De soha nem pusztult eddig még el Farkasok üvöltik a hajnal hangját Fátyolos éjt köddé változtatják A nappalt dicsőítik az éjjelek után Mert nem némasággal várják a mát És végül itt maradsz a sötét pagonyban Mert várnod kell míg félsz A végső őszi éjtől