Végsõ Felvonás 가사

Valami feszít itt belül Fáj az élet. Az igazságtalanság mondd Miért gyõzhet?! Összetört minden, elveszett Nem érzem azt, mi velem született. Minden harc elbukás. A remény mint kõ, zuhan tovább. És mindaz mit hittem a múlté már, Miért is folytatnám. Ez az önzõ lét, sivár vágy Hamvaidból épült vár, S mint forgószél sodorja szét És véget ér e kínzó lét. A változás nem jön, De már nem is várom Közben az idõ eljár rajtam És minden máson. A múltból élek A végsõ jelenben, Reményem nincs, nincs a jövõben. Kiégve minden legbelül, A közömbösség láncra ver. Álszent hazugság, ez vagy ember Ha megkapod, amit akartál Más is kell… Minden feszít legbelül Fáj az élet A keserû valóság Megedzett a véghez. Építõ rombolás utolérte magát S jutalmunk lesz a magány Halál.