Az Idõ Fogságában 가사

Ahogyan élek - peregnek a percek Pár homokszem - mit sem ér De gyûlnek, s amint telnek az évek Súlyuk duplán nehéz Mert a szemekben - ott van a mélyben Önmaga, s ami lehetett volna Mint magzat, mi emberlét helyett Elvetélt Az idõ az úr - a végtelen Örökkön sodra emészt Spirálján úszunk, s a végén Önmagába tér Vár-e megsemmisülés Vagy öröklét Megtörtént a jövõ-e már Vagy csak a múlt, mit még Formálunk kezeink közt Hogy adja, amit mutatni kész E fikarcnyi létben Nem szûnik a törekvés Kiégett örömök híján Kutatjuk, mi izgat még Tördeljük titkok zárát Átélnénk más varázsát Csak az idõt elüssük végre Mit ránkszabott az ég