Az Átok 가사

Testem kiégett, ódon katedrális. A kín szunnyad mélyén csupán. Letépett jel az angyal szárny is, A vének könnye hull vérzõ nyomán. Mélysötétbõl tör fel az árnyék, Homály mélybõl felsíró lét. Az arcokon jegy, Káin bélyeg, Sötéten izzó, vérszagú átok. A csontokon jel, Istentelen, Megváltót gyászoló évszázadok. A könyörgés nem értem szól, csak áldozat a húsomból. A kereszt már csak (én)reám vár, õsmagány a síroknál. Anyáink könnye hull szurok lékbõl. Meggyötört testük új testet ád. Lelkünk kitaszítatott kegyelmébõl, Apánk belénk oltotta a halál magvát. Vérünk önemésztõ, pusztító nász, Utódaink hite elkárhozás. Az arcokon jegy, Káin bélyeg, Sötéten izzó, vérszagú átok. A csontokon jel, Istentelen, Megváltót gyászoló évszázadok.