Ugyanúgy 가사

Te is ugyanúgy érzel Ahogy szökik a fény Jobb lenne itt se lenni Új hely, új remény Hátrahagyni mindent Mi árnyékot ád S az ember sötét, vízes síkján Mennénk tovább... ...és megszûnt a külvilág Eltûnt minden összhang Nekünk csak ez maradt Éhség, s az önemésztõ harag De érzem, Hogy szunnyad a remény Kétségbõl ácsolt jövõnkbe Többé már nem tör utat a fény A Sötétséggel eggyé váltam Részem lett és én az övé Új világom bûnre csábít Nem állok ellen - nem állok ellen én Új jövõmre itt találtam Tarsolyomban pár erény Tûzre vetném - hadd égjen Ha ez a sorsom - ennyit ért Rég vártam egy új világra Szépségre szabadságra Hitem elhagy, testem romokban S lelkem pokolra száll Te is ugyanúgy vérzel Sodródni vágysz Nem számít, ha az Élet habja Még mélyebbre ránt Ott se lesz rosszabb Ott se lesz más Elmúlunk szépen, csendben Mindegy mi vár odaát Te is ugyanúgy magadba nézel Amikor nincsen menekvés Ami érték, hamuban izzik Nem perzsel a holt remény A múlt üresnek tûnik Csak pár erény-parázs mi fénylik Ugyanúgy...