Az Igaz 가사

Ha egy õszi napon arra eszmélsz, Hogy nincs célod, amiért élsz, Minden szûz gondolatod megfertõz Valami sötét, elmúló, õszi. Ha minden hitvesbõl özvegy lesz, Ha a halál a szívedtõl mindenkit elvesz, Miért ne mennél te is át: Elfogadni a halált? Visszatart –e a magány, vagy átlépsz: Itthagyod, mit megevett a penész? Álmodsz –e magadnak új világot, Hogy ne vedd észre azt, ami álnok? Elkatak a fájdalom, beburkol a magány, Az emlékek fakulnak, nem maradnak tarkán. Minden gondolat kínzó, egyik sem vigasz, A halál ideája, csak az, Az Igaz.