Testo di János Pap Országa (Részlet)

Büszke, harcos, kalandor nép Volt a magyar nemzet, Kétélű kard, mely ha moccant, Jobbra-balra sebzett; S jobbra-balra, merre fordult, A fegyvernek éle, Puszta lett a népes ország És üvöltött rajta végig Farkasok zenéje. "ázsiának sáska-féle Kóborló pogánya, Isten a te lelkedet bár Mind pokolra hányja! Ne legyen az üdvösségben Soha semmi részed: Lelked üdvösségeért nem; De saját bőrünk javáért Megtéritünk téged." Legott a királyi székre Német ember hágott, Aki fogta, másnak adta Titkon az országot. S azzal, hogy másnak adta S a magyart megrontá, Iszonyú belháborúban Magyar a magyarnak vérét Esztendőkig ontá. Attól kezdve többször is volt János pap országa. Sült galamb, borral folyó ér És ingyen-kaláka; Melyekért a jó magyar nép Mindenét oda adta, S tett olyat részeg fejével Hogy, mikor kijózanodott, Siratta. Most is vannak, akik ilyen Hizlalóba vágynak: Lomhán a gyomornak élni És élni az ágynak; Kik előtt, a hashoz mérve, A haza sem drága, S midőn ez küzdésre készti, Felsohajtnak: jöjj el, (jöjj el) János pap országa.