Testo di Hírhozó

Közönynek, bűnnek tengerén, Haló fajta, lobbanó remény, Menedéket nem kívánok, és Nem hajt már a vér Vele még nem elég az áldozat, Szeme ég, feledék ma álmokat, Tavaszra nyár jő, nyárra tél, S ébred majd a vér Gyilkos ősök beteg gyermeke, Sárral élő korcsok éneke, Hálátlan-hazátlan szavát, Ha éneklik a fák, Elhal minden, mi hív, igaz, Burjánzik a dudva, nő a gaz, Hazám lesz akkor is, ha fáj, Ha nem jő többé nyár Tűnő por, elmúlt kor, egy Jobb világ nevelte ember, Úgy élt, lám, mint a gyermek, aki Gyávának lenni nem mer, Úgy dobta oda életét, Mint akinek minden mindegy már, Értünk, kései maradékért Vállalta, mi jő, mi vár. Míg velem a csengő szó, Jó anyámtól útravaló, Míg értem a föld dalát, Addig nem félem az éjszakát! Nem árthat, nem üldözhet el, Dalomra lesz, aki majd felel, Míg velem a szóló szó, Lesz majd mindig hírhozó!