Paroles de Puszta Föld

Hetvenkedve erejével, Tarjagos, bősz főurak, Rimákkal, föld szemetével, Honi méltóság így mulat. Igricekkel, regősökkel Övre ezüstös tükörrel, Külhonba forgott szakáccsal, Zeneszóval, muzsikával. Öregebbje bortól kába, Fiatalja asszonyt-hajtó, Birtoki mindnek országa, Senkinek fejet nem hajtó. Legnagyobb részt hadba se száll, Röhögé csak vérem kardot. ,,Király, mit főzött most: Övé, Vívja meg maga a harcot!" Fényes sereg állt fel mégis. Felállt, s magát sánccal zárta. Szekértábort láncra kötve, Győzelemre, vagy halálra. Erős tábor lett a veszte, Erős tábor, és széthúzás. Elmaradottakból új had kitelne, Így veszett vérbe az ország. Vérlángban a hajnal ködje, bíbor fénnyel kel a nap. Seregeknek út-erődje, honra rontó áradat. Az hadak színét találja vérbe fúlva pirkadat, Fuss, király, véled az országnak reménye, védd magad!