Paroles de Holdezüst Lélek

Hallgasd imám s meg ne vess, Soha nem kértem, hogy ne szeress, Amerre jártam hazugok útján, Én sem nevettem senki múltján, Szavad ha szólt, csak áltatott, S várod hogy kérjem bocsánatod, Te vagy az örök bűnök atyja, Miatyánkod a számat marja, Kínok hídján, havasok csúcsán, Lángoló folyó parázs partján, Lelkem fagyjon vagy égjen el, Minthogy célom ne érjem el, Zúgó könnyem véredre vágyik, A hold ezüstje benne aranylik, Minden cseppje drága kincsem, Vedd el szomjam, másom nincsen, De miért szólsz ellenem te áldott, Ki törvényeddel tiltasz világot, Vér sötét lelked ha lett volna gyermek, Könnyebben szórnád, a drága kegyeled, Egy percet kértem s te átformáltál, Éhezők, izzadt, látomásává, El loptad, a létem hitét, Rég nem kell nekem, hát legyen tiéd.