Paroles de Fénytelen Lét

Őrzők szava a sors ajtaját, Emberségben és az álmon át, Nyitja s zárja szüntelen, Az egeket perzselő félelem, S ha eljön a perc hogy majd meghalok, S a lelkem csillaga már nem ragyog, Elfogy az életem minden méze, Arra gondolok te még élsz-e, Ember szégyene meztelenség, Csillagok daca fénytelenség, Ne hagyj még el, tájékozó élet, Ha szégyenem, dacom újra éled, Tanítson csókolni hideg ajkad, Rágd meg, s köpd ki arcomat, Tüzes öled ébreszt s altat, Butít, s vakít az alkonyat, Akarja még forró szívem, Látni tested szégyentelen, Téged ki mindenkié voltál, S mégis érintetlen oltár, Tanítson csókolni hideg ajkad, Rágd meg, s köpd ki arcomat, Tüzes öled ébreszt s altat, Butít, s vakít az alkonyat.