Paroles de Sötét Hajnal, Fehér Éj

Testeden lelkem árnya újra él, Lelkeden fehér éj. Az idõ nem gyógyít, de elvetél, Szárnyain messzi fény. Álmaid hamvait rejtõ urna, Szememben halott fény. Sorsomon a magány hideg csókja, Bûneid elhozom. Lelkeden sötét fényû feledés - az éj Számûzte rég. Testeden izzó fényû jelekért sír, Magányt nemz a lét. Láttam én fehér éjek tengerét, Szemedben messzi fényt. Láttam én, sötét hajnalt szült az éj, Öledbe langyos kéjt. Bûneid lángjain nyíló rózsa, Holt virág, halott szív. Sorsomon a számûzöttek csókja, Bûneid elhozom. Lelkeden sötét fényû feledés - az éj Számûzte rég. Testeden izzó fényû jelekért sír, Magányt nemz a lét. Bûneid lángjain nyíló rózsa, Holt virág, halott szív. Sorsomon a számûzöttek csókja, Bûneid elhozom. Lelkeden sötét fényû feledés - az éj Számûzte rég. Testeden izzó fényû jelekért sír, Magányt nemz a lét. Lelkeden sötét fényû feledés - az éj Számûzte rég. Testeden izzó fényû jelekért sír, Magányt nemz a lét.