Paroles de Egyszerű Temetés

Táncot jár a magány, Kínok közt bújkál az elme. Körül jár a magány, Testedbe bújik teste. Belefészkel a finom húsba, Megfeszi az alkonyt rajtad, Sem jövőbe, sem múlba Nem látsz majd. Fehér lesz az arcod, s lelked fekete, Homályos lesz minden lényeg, Köd emelkedik a fellegekbe, Majd alászáll a gyilkos méreg… Üres lesz a belsőd, tested, Hó esik a mellkasodra, Megfagy az erős szíved, S a vér harsogva Kűzd, nem érti még, Hogy te nem vagy, Többé nem élsz, S az belédfagy. (???), Felemelkedsz vele, De a fény megvakít, Es visszahullasz a mélybe.