Letra de Átoklátomás

Mily sápadt, szürke, borús ég Ily halott nem volt réges rég S mily titokzatos, sûrû köd Szörnyként kúszik a fák közt Mily sötét, komor, csupasz fák A köd titkait hallgatják S az éj fagyos leple alatt Varázsolják az álmokat Fekszik a földön sok levél Kikben a fák tudata él S a köd fekete titkait A föld mélyébe leviszik A föld táplálja testemet És köd járja át lelkemet A teli hold homályos fénye Az álmaim sötét ösvénye Hol szövõdnek az álmaim Ha felnyílnak a szemeim A ködnek sápadt fonalából S az ég bús szelének hangjából S az erdõ sötét mélységébõl S az ereimbe fagyott vérbõl