Letra de Napisten Hava

Nem fénylett még nap, se hold, sem csillagok, Hideg volt a föld, és sivár, üres pusztaság, Vad sem verte fel az éjnek menedékét Nem bolygatta meg senki-semmi az isten atyát Elbúsult fenti égi csarnok-palotában, Szólni vágyott mindenek ura, ős-öregisten, Könnyéből szórt éji égre csillagokat, Mosolyából nap lett meleg, és fény a hideg égen Égbolt széléből letört lám, egy darabot Vele formázta meg a szóval szóló gyermekét, Vízben hallal, erdei vaddal táplálta, S neki adta végül csillagok fénye, tűz melegét Dal szólalt meg, szél-virágok muzsikája, Nyár jött, édes, egekig érő szava-násza. Így lett gazdája pusztának-rónának, Aranyos szegletnek, e világ szép hajnalának Ott ül, fényes égi trónján Nap atyánk balján, hold anyánk jobbján Nevetése széllel indul, velünk sír, ha könnyünk csordul, Áldj meg a régiek szaván..