Letra de A Zafír Égen Túl

Néma már, az alkonyatban sír a táj Nincs fény, a hanton fekszünk O és én Egy nõi név hómárványba karcoltan Egy síró, örök éj Lásd, hogy merre megy az új világ És lásd célod, s nem végzeted vár És szállj, újra szállj szabadon Mert az élet szele már fúj A sápadt zafír égen túl Égek, akár egy tüzes mag Hideg fényû messzi csillag Vakon száguldó tudat Várom, az út merre mutat Fáj, mit mögöttem hagyok Fájjon, én mégis indulok Szemem egy sugártól lesz vak Hív a fény, hogy induljak Izzó homok talpam alatt, célom rég mögöttem maradt A távolban egy ábránd fogad: Élet s halál, mind ugyanaz? Mit tudsz - Te, aki cél nélkül sehová sem jutsz? Mit látsz? Te, aki hang nélkül állsz és vársz? Miért sírsz? Te kinek ha nem mondják magadban bízni sem bírsz? És mondd, mi kell, hogy a világot ÍGY fogadd el? Évek, lassuló léptek, néztek, így hova érek Képek - már semmit sem értek, félek - de van megoldás Nem leszek egy kõbe vájt név, Kereszten egy megkopott kép Elfelejtett régi évszám Emlék csak egy korhadt táblá