Songtext von A madár

Szelekkel kötekedett, bejárta a magas eget, Viharral verekedett, élvezte, hogy az élet csak lebegés. Megunva a fellegeket Földre szállt és itt is rekedt, Szerette az embereket, és érezte, hogy az élet útkeresés. Az emberek szárnyatlanok, köztük õ sem szárnyalhatott, Nem értett egy gondolatot, miért van az, hogy az élet csak rohanás. Egy napon elege lett, újra vágyta a magas eget, Egy toronyból nekieredt, de visszahozta a bénító zuhanás.