Songtext von Ébredés

Napról napra ugyanaz az érzés A valóságtól elszakadni, Hát adj belõle még egy utolsót Mi majd a mennyekbe repít. Elkábít… Ez a mámor utáni szüntelen vágy, Ami kizárja a külvilág beszûrõdõ Tompa zaját. Ahogy hideg verítékben égõ testtel Lebegsz dimenziókon át Kiszáradt torkodból felszakad Egy hangtalan segélykiáltás Mindig az utolsó! Körülötted sûrû köd Csak a nyomás nehezedik rád. Az érzékek erõsödnek Már nem bírod, nem bírod tovább. Ahogy az anyag kúszik a testedben Megszûnik a külvilág És az elmosódott képek tükrében Semmit nem ér a látás. Mikor egy tompa tû feltépi a tested Elfelejted mindazt ami fáj. Illúziókból épült valóság Élet és halál határán. Szivárvány színekbe torzult képek Mindig az utolsó halálos méreg. Aztán az álom ébredésbe torkollik Egy örökké tartó keserû ébredésbe Ahonnan nincs már visszaút Mindig az utolsó!